Anya gyermekével, 1930-as évek
70×44cm tempera, papír Jel. b.l. Kádár Béla
Kádár Béla, mielőtt 1956 januárjában meghalt, elfelejtett embernek, vagy legalábbis teljesen mellőzöttnek érezte magát. Utolsó hazai kiállítása 1948-ban nyílt meg.
Ezután be kellett látni, hogy semmi keresnivalója sincs az 1948 utáni művészetpolitika merev sorompói között. Hiszen az ő festményei az expresszionizmus, a kubizmus, és a szürrealizmus felől kapott ihletések nyomait mutatták. Azonkívül díszítő és stilizáló hajlamával is eltért az akkor ajánlatosnak nyilvánított alkotói szemlélettől.
A mellőzöttséget azért is megszenvedhette, mert noha ő világ életében a magukba merülten dolgozó művészek közé tartozott, annak előtte idehaza és külföldön is sok kiállítást rendeztek képeiből, mégpedig úgy, hogy művei rendszerint a világ legismertebb és a művészettörténet új fejezeteit író művészeinek-
Campendoknak, Chagallnak, Marcnak, Kandinszkijnek, Matisse-nak, Picassonak- az alkotásaival együtt, azok között szerepeltek. E művészek személy szerint is nagyra becsülték őt, és szívesen látták kiállítótársként maguk között.
Forrás: Dr Szij Béla / Kádár Béla 1992