Maticska Jenő (1885-1906)

MATICSKA Jenő (1885 - 1906) Téli folyópart, 1902 Olaj, vászon, 46,5 × 83,5 cm Jelezve balra lent Maticska J. 1902

A nagybányai művésztelep oktatói többek között a tehetséges helybeli fiatalok támogatását is célul tűzték ki maguk elé. Maticska Jenő volt ezek közül az egyik legtehetségesebb. Kortársai gyakran hasonlították művészetét Camille Corot és a barbizoni iskola más képviselőinek alkotásaihoz.

Iványi Grünwald Béla figyelt fel tehetségére, majd kezdetben Hollósy tanította. 1900-ban a Hollósy - növendékek kiállításán már szerepeltek művei. 1901-ben a kolozsvári Egyetemi Kör épületében rendezett kiállításon vett részt, ahol I. díjat nyert. 1902 és 1905 között a nagybányai szabadiskolában tanult. Ferenczy Károly, Réti István, Iványi Grünwald Béla és Thorma János korrigálta műveit. 1904-ben kiállított a Nemzeti Szalonban is.

Sokoldalú művész volt: festett tájképet, portrékat, ritkábban csendéletet. Bonyolultabb kompozíciókhoz készült színes, dinamikus vázlatok is maradtak utána: Körmenet, Csatavázlat 1848-ból, Követválasztás Nagybányán. Leggyakoribb témája mégis Nagybánya és ennek környéke volt: A Híd utcai református templom, Virághegy, A Zazar partján. Ösztönös tehetsége, vele született színérzéke garantálja képeinek művészi minőségét. Alkotásai nagy részét különösen egységes színkompozíció jellemzi. Egymásnak teljesen ellentmondó árnyalatokat képes tökéletes összhangba rendezni. Első színélményei borús tájakhoz kötődnek. A Fagyhoz hasonló kompozíciókon ezért hideg színek dominálnak. Később viszont már a sugárzó fény rögzítésének lehetőségeire koncentrál. Ezek a képek általában kiegyensúlyozottak, derűsek. Belső nyugalmuk, stabil és őszinte keresetlenségük, természetességük a fiatal festő kiegyensúlyozott lelkivilágát, közvetlen lényét tükrözik. Emellett Maticska Jenő számára Nagybánya nem egyszerűen téma, motívum, hanem otthon is volt. Talán ezért ennyire bensőségesek, személyesek, őszinték a Nagybányai táj által ihletett képei.

1904-ben Iványi Grünwald Béla magával vitte Rómába, mert bízott benne, hogy ez a tanulmányút jót tesz az ekkorra már súlyosan beteg fiú egészségének és művészi fejlődésének. Ez a római út a dekoratív hangvételt erősítette művészetében. Az itt készült alkotások vázlatszerűek, erőteljes ecsetvonások, nagy színfoltok jellemzik őket; Maticska Jenő lényétől, művészeti törekvéseitől idegen világot képviselnek: Római táj, Rálátás a városra.

Otthon is készült néhány dekoratív hangvételű, kimondottan rajzos- grafikus hangulatú festménye. A Falu télen árnyalatok nélküli élességre redukált színei miatt sokban hasonlít a "neósok" első alkotásaihoz.

Maticska Jenő 1906-ban, húszévesen, halt meg tüdőbajban. 1911-ben emlékkiállítást rendeztek számára Nagybányán. 1912-ben a jubiláris kiállításon is látható volt életművének nagy része. Ezután már csak az 1972-emlékkiállításra gyűjtötték össze műveit. Alkotásait nem keltezte. Az érett művek a század első éveiben, 1901 és 1903 között keletkeztek. Életműve majdnem 100 képből áll, melyek különböző múzeumokban és magángyűjteményekben találhatók.