Vass Elemér (1887-1957)

Az Iparművészeti Iskolában Pap Henrik növendéke volt. Francia- és Olaszországban járt tanulmányúton. 1912- től szerepelt kiállításokon.

A háborúban hadifestőként működött, ekkor készült munkáit 1918-ban a Nemzeti Szalonban mutatta be.

1920-ban Hollandiába ment, 1928-ban Amszterdamban rendezett gyűjteményes kiállítást.

Főként Olaszországban és Dél-Franciaországban élt.

1921-től 1932-ig hat ízben az Ernst Múzeumban rendezett kollektív kiállítást, 1936- és 1938-ban a Fränkel Szalonban mutatta be gyűjteményes anyagát.

1935-ben Zebegényben telepedett le. Finom, szürkés tónusú képein ekkor Szőnyi István és Berény Róbert hatása érezhető. 1921-ben a Műcsarnok kitüntetését, 1922-ben Fränkel-díjat nyert.

A háborúban sok műve elpusztult.

1946-tól Tihanyban dolgozott. Itt érett egyénivé művészete, ekkor bontakozott ki kolorizmusa, színeinek ragyogó, eleven ereje.

Posztimpresszionista stílusát Matisse és a hasonló jellegű művészeti törekvések alakították. Többnyire tájképeket és csendéleteket festett. 1957-ben nagy sikerű kiállítást rendezett Budapesten a Csók Galériában, 1966-ban Veszprémben volt emlékkiállítása.

Több művét őrzi az MNG.